26 éjszaka - Erotikus kalandok
21.
Csajozási és pasizási tanácsok
- Ez meglehetősen… Különleges kérdés - mondtam Miss Greenglassnek. Az
íróasztalom mögött ültem, kávét ittam, és megpróbáltam nem figyelni a fejemben
érzett lüktetésre.
- De attól tartok, feltétlenül meg kell vitatnunk. Abból a célból, hogy
tisztázzuk a felvetést.
- Megköszörültem a torkomat.
- Miss Greenglass, az ön véleménye szerint pontosan miből áll egy szexuális
együttlét? - Ez nem csupán különleges kérdés, hanem - mivel ön tette fel -
eléggé különös is, Mr. Walling - válaszolta a lehető legenyhébb csodálkozással
az arcán.
- Ha maga nem tud válaszolni erre a kérdésre, alig hinném, hogy van valaki a
világon, aki képes rá. Felsóhajtottam.
- A könnyelműség nem áll jól önnek, Miss Greenglass! - morogtam rosszkedvűen,
bár a kijelentésem duplán is félrevezető volt. Először is, alig tudnám
elképzelni, hogy Miss Greenglass könnyelműsködik, másodsorban egyáltalán nem
tudtam elképzelni, hogy létezik olyasmi, ami ne állt volna jól neki.
- Természetesen a fogadásunk feltételeiről beszélek - folytattam.
- Ha már idáig eljutottam, eszem ágában sincs veszélybe sodorni a sikeremet
néhány technikai kérdés miatt, amelyeket ön oly ügyesen ás elő, ha a szükség úgy
hozza. A szóban forgó kérdés kapcsán olyan - mondjuk így - körülményék álltak
elő, amelyek alapján talán a legutóbbi esetemet a feltételek kölcsönösen
kielégítő és érvényes teljesítésének kellene elfogadnunk.
- Nagyra értékelem az akkurátusságra való törekvését, Mr. Walling - bólogatott a
hölgy.
- De úgy vélem, ön legalább olyan világos fogalmakkal rendelkezik, mint én, hogy
tulajdonképpen hogyan határozhatunk meg egy ilyen természetű együttlétet. Bár a
fogadásunk szabályait bizonyos esetekben eltérően értelmezzük, bízom abban, hogy
ön ennek a kérdésnek a kezelésében sem lesz kevésbé becsületes. Biztosra veszem,
hagyatkozhatom az ítélőképességére.
- A pokolba is! - mondtam komoran.
- Pontosan ettől tartottam! A zavarodottság, amit éreztem - nem beszélve a
kiadós fejfájásról - egy balul sikerült randevúnak volt köszönhető. Egy Tamara
Twindle nevű, feltehetőleg szép jövő előtt álló festőnő volt az okozója. A
kedves olvasó valószínűleg nem hallott még róla, hacsak nem rajongója a kortárs
művészetet bemutató, elvont újságoknak, és nem látogatja azokat az inkább a
divatra, mint a minőségre specializálódott galériákat. Tulajdonképpen én magam
is az egyik ilyen tárlaton ismertem meg a hölgyet. Egy Dávid Fenster nevű művész
ismerősöm meghívására mentem oda, egészen pontosan Dávid kiállításának
megnyitójára. Nem a barátom iránt érzett hűségem okán jelentem meg, nem is az
esztétikai érdeklődés vágyától hajtva. Arról volt szó, hogy az ismerősöm a
közelmúltban felszedett egy Tina nevű, bájos szőkeséget. Természetesen volt némi
etikai komplikáció a dologban, mivel mégiscsak egy barátom nőjéről volt szó, de
a szokásos jellembeli erősségre támaszkodva szembenéztem a nehézségekkel.
- Azért jöttem, hogy elcsábítsam a barátnődet - közöltem Dave-vel, amikor kezet
fogtunk.
- Tinát? - kérdezte.
- Váljék egészségedre! Hát, ennyit az etikai komplikációkról. De amikor
bemutattak Miss Tamara Twindle-nek, villámgyorsan más irányt vettek a
gondolataim. Magas, kecses hölgy volt, a húszas évei közepén járt. Szénfekete
hajával, gyakorlatilag szoborszerű alakjával nyálcsordító látványt nyújtott a
vékony, mélyen kivágott ruhában. Teljes gázzal ráindultam. Minden vonzerőmet
bevetettem a cél érdekében, és hamarosan egy sarokban találtam magam vele, egy
igen ígéretes beszélgetésbe merülve.
- Nagyon izgalmasnak vélem a munkáját - mondtam annyi őszinteséggel és
lelkesedéssel, amennyit csak ki tudtam erőltetni magamból.
- Szeretném megnézni. Talán néha beugorhatnék a stúdiójába. Történetesen ismerek
néhány prominens műkereskedőt. Ezt azért tettem hozzá, mert arra számítottam, ha
a fent említett vonzerőm nem győzi meg, akkor talán a karrierbeli előmenetel
lehetősége leveszi a lábáról. Akármelyik vált is be, a dolog működött.
- Szeretném, ha feljönne, Steve - mondta, és csábító mosolyt vetett rám.
- Amikor csak akar.
- Aztán alaposan meglepett, mert lépett egyet hátra és tetőtől talpig végigmért.
És még jobban meglepett:
- Tulajdonképpen - mormolta elgondolkodva azon gondolkodom, hogy szeretném
lefesteni magát, Steven. Mi lenne, ha modellt állna nekem? Egy pillanatig bambán
meredtem rá. Bár gyakran hízelegtem magamnak azzal, hogy az arcom és az alakom
elég messze van a csúnyától, aligha vélhetem magam napjaink Adoniszának. Az
ajánlat szemlátomást bizonyos csábítást takart, ami kimondottan jólesett, de
azért eljátszottam az ártatlant.
- Nem gondoltam volna, hogy modell alapján dolgozik - mondtam -, az alapján,
ahogy leírta...
- Ó, rendszerint nem is! - vágott közbe.
- De néhanapján szeretek emberi alakokat használni kiindulópontnak. És magában
van egyfajta erőteljes érettség, amelyet - biztosra veszem - képes lennék
határozott formában kifejezésre juttatni a vásznon.
- Értem - bólintottam.
- Akkor bizonyára azt szeretné, ha meztelenül pózolnék önnek, nemde?
- Természetesen - vágta rá Tamara.
- Természetesen… - ismételtem. Nem igazán tudtam elképzelni magam, amint modellt
állok, de gyanítottam, ha én egyszer nekivetkőzök, nem sok festék kerül a
vászonra.
- Érdekes dolognak ígérkezik - mondtam.
- Mi lenne, ha most rögtön belevágnánk?
- Remek ötlet! Tamara egy tetőtéri lakásban rendezte be a stúdióját, nem messze
a galériától. Percek alatt odaértünk, és egyszeriben azon kaptam magam, hogy
tudálékos képpel vizsgálgatom a képeit, és helyeslően bólogatok, mialatt
felerősített egy tiszta vásznat a festőállványra.
- Oké, ez kész - mondta végül, és rám mosolygott.
- Tudod, mit? Vedd le a ruháidat, én meg felkapom magamra a festőcuccomat. Aztán
nekiugrunk! Mivel bizonyosra vettem, hogy tudom, mi következik, meglehetős
fürgeséggel teljesítettem a kérését. Tamara egy alkóvhoz lépett, ahol néhány
gönc lógott egy fogason. Laza könnyedséggel lecsúsztatta a királykék, szatén
kisestélyi pántjait a válláról, és hagyta a ruhát a földre hullani. Alatta a
ruha színével megegyező, de vékonyabb anyagból készült melltartót és bugyit
viselt. Tényleg remek teste volt. Mohón szemléltem, ahogy felakasztja a ruháját,
és levesz a fogasról egy régi, festékfoltos kezeslábast. Meztelenül ácsorogtam,
és a testét fürkésztem. A magasan álló, büszke mellek, a remek ívben hajló derék
és csípő, valamint a szoborszerű lábak láttán a hímtagom egyre merevebb és
keményebb lett. Tamara, kezében a kezeslábassal, véletlenül felém pillantott. A
szeme tágra nyílt.
- Ó, istenkém! - sikoltott egy aprót.
- Ó, Steven! Illedelmesen hallgattam.
- Ó, kedvesem - hördült fel Tamara, és a kezeslábas kiesett a kezéből.
Magabiztosan várakoztam, hogy a vágyódó megadástól vezérelve odafusson hozzám,
és rám vesse magát.
- Ó, Steven, drágám, tudsz arról, hogy leszbi vagyok, ugye? Azt hiszem, nagyon
bamba képet vághattam.
- Mi? - szakadt ki belőlem a briliáns felelet.
- Leszbi vagyok! - ismételte.
- Leszbikus vagyok, Steven!
-Bocsánatkérően széttárta a kezét, én meg csak néztem.
- Azt hittem, tudsz róla. Úgy értem, nem titok, vagy ilyesmi. Sajnálom, ha te…
ó, kedvesem! De megérted, ugye? Képtelen voltam elhinni.
- Úgy érted, tényleg csak modellnek akartál?
- Igen - bólintott Tamara -, és még most is szeretném. Sőt, jobban, mint eddig!
Az a… az a dolog, ami neked van, igazán klasszikus darab. Tényleg szeretnék
csinálni vele valamit! Persze csak művészi értelemben, érted, ugye? Megértettem,
persze megértettem, de nem voltam elragadtatva tőle. Beszéd közben Tamara
odalépett az állványhoz, felkapott egy szénceruzát és gyors vonásokkal
nekilátott a vázlatnak. Hanem az a bizonyos klasszikus dolog, amire az imént
hivatkozott, bizony kezdett összemenni.
A lány elfelejtkezett a kezeslábasról, és bár hiányos öltözetében ínycsiklandóbb
volt, mint valaha, a helyzet már egész másképp festett. Bár szemlátomást
rajongott fizikai adottságaimért, nem tartozom azon tudatlan férfiak közé, akik
azt hiszik, hogy egy leszbikus nőnek csupán egy jókora hímtagra van szüksége
ahhoz, hogy megszeressen minket. Ha Tamara leszbi, hát leszbi, ezzel nem sokat
tudtam kezdeni. A lány lázas tempóban dolgozott.
- Jaj, Steven, összemegy! - kiáltotta csalódottan.
- Jaj, ne! Nem tudod mereven tartani? Csak pár percig? Kérlek!
- Hát, Tamara, én szeretném rákényszeríteni, de attól tartok, ez nem...
- Várj! - könyörgött.
- Csak hadd ragadjam meg a lényegét, akkor már képes leszek...
- Hanem a „klasszikusom” nem várt. Tamara csalódottan felmordult.
- Várj csak! - mondta ismét.
- Ez talán segít!
- Ledobta magáról a melltartóját. Segített. Sokat segített. A melle kissé
fehérebb volt a teste többi részénél. A kerek, érzéki formák, és a hosszú
mellbimbók láttán falloszom ismét növekedni kezdett. Tamara azonnal folytatta a
vázlat készítését. A teste mozgásától a mellei is lendületbe jöttek.
Jobbra-balra ingáztak, fel-le ugráltak, és ez sokat segített, hogy a kívánt
állapotban maradjak. De a tudat, hogy nem játszadozhatom velük, hatni kezdett,
és végül...
- Csak még egy perc! - kérte Tamara.
- Ó, a fenébe is. Na, jó! Most figyelj!
- Letette a szénceruzát, és ledobta magáról a bugyit is. A mellei egymáshoz
ütődtek, ahogy lehajolt. És amikor letűrte a bugyiját a csípőjén, majd hosszú,
formás lábán, fokról fokra feltárult előttem dús szeméremszőrzete. Kilépett
belőle, és meztelenül szembefordult velem. Aztán, hogy továbbra is fenntartsa a
manőver szemmel látható sikerét, teljesen megfordult előttem, hogy egészében
megcsodálhassam káprázatos testét. Aztán gyorsan felkapta a szénceruzát és ismét
munkához látott. Ezúttal makacs hímtagom úgy maradt, egészen addig, amíg be nem
fejezte. Sőt, még azt követően is mereven ágaskodott, mivel élénk képzeletem -
szándékaim ellenére - izgalmas képeket varázsolt elém. Ezek mindegyikén magamat
és Tamarát láttam különböző helyzetekben, különféle tevékenységek folytatása
közben.
- Oké! - mondta végül.
- Most már megvannak az alapok. A vázlat alapján meg tudom festeni a képet.
Természetesen szeretném, ha időről időre felugranál, és pózolnál kicsit, mert
úgy...
- Nem hiszem, hogy kibírnám! - vágtam közbe.
- A rohadt életbe, Tamara, vegyél fel valamit, vagy mit tudom én! Hacsak nem
akarsz… - Én nem csinálom fiúkkal, kedvesem! - ingatta a fejét Tamara.
- Hm. Most meg nem akar lelankadni, mi?
- Felém indult, hogy közelebbről is szemügyre vegye. Továbbra is meztelen volt.
- Ez hogyan lehetséges?
- Úgy, hogy megőrülök a testedért - hördültem rá.
- Öltözz már fel, az isten szerelmére! De nem öltözött. Sőt, megállt előttem, és
provokatívan nyújtózkodott egyet.
- Tetszik, mi? - dorombolt.
- Nos, tényleg sajnálom, Steven! Eszem ágában sincs ugratni téged!
- Akkor mégis mit képzelsz, mit csinálsz éppen? - méltatlankodtam.
- Mi a fene folyik itt? Közelebb lépett, de amikor ösztönösen felé nyúltam,
azonnal hátratáncolt.
- Nem, nem - ingatta a fejét incselkedve.
- Semmi érintés, Steven! - Pontosan kartávolságon kívül állt meg, és pózolni
kezdett előttem. A kezét csípőre tette, széles terpeszbe állt, kidüllesztette a
mellét, és finoman ingatta megfeszített testét.
- Nézni viszont annyit nézhetsz, amennyit csak akarsz! - mondta.
- És, ha akarsz… tudod… segíthetsz magadon! Bambán meredtem rá.
- Te szórakozol velem! - morogtam. Tamara vállat vont, amitől a melle felugrott,
a farkam pedig megrándult.
- Én csak nem szeretném, ha szenvednél, kedvesem! - mondta, és szemléletes módon
végigfuttatta a kezét a testén.
- A fene vigye el, igenis szenvedek! - vágtam oda dühösen.
- De már nem vagyok kölyök, Tamara, és eszemben sincs… Ó, egek ura! Letérdelt
előttem, és derékból hátrahajolva a kezeire támaszkodott. A mellei felmeredtek,
a lábát szélesre tárta. Olyan volt, mintha invitált volna, hogy tegyek valamit,
de biztosan éreztem, ha megpróbálkozom valamivel, jókora rúgást kapok. Ez a lány
lehet, hogy a nőket szerette, de szemlátomást pokolian jól szórakozott azon, ha
egy férfit heccelhetett. Váratlanul teljes hosszában a padlóra feküdt.
Csavargatni kezdte a testét, és finoman cirógatta magát, miközben egyik
oldaláról a másikra gördült, és csábítón tárogatta a lábát. Annyit tudtam
csinálni, hogy maradtam, ahol voltam. Be kell vallanom, megkísértett a gondolat,
hogy megtegyem, amit javasolt. De néha még nekem is vannak korlátaim.
- Fejezd be, Tamara! - förmedtem rá.
- Remek a tested, de nem akarom kiverni magamnak, miközben nézlek. Most, hacsak
egy kicsit is szeretnél, segítő kezet adnál...
- Kezet?
- Abbahagyta a tekergőzést, és úgy láttam, elgondolkodott. Abban a pillanatban
egy kézzel is beértem volna, na persze az övével. Nem kimondottan ezt akartam,
de a semminél még mindig jobb lett volna.
- Nem - mondta végül.
-Nem tudom megtenni, Steven. Megérted, kedvesem, ugye?
- A pokolba veled! - hördültem fel. Bár nem ment egyszerűen, elfordultam tőle és
nekiláttam az öltözködésnek. Begyömöszöltem magam a nadrágomba, és nem csekély
nehézségek árán felrángattam a cipzáramat. Mire befejeztem az öltözködést, a
vágyam is csillapodott annyit, hogy ne legyen túl szembeszökő. Amikor az ajtó
felé lódultam, Tamara utánam kiáltott, de nem álltam meg. Dühös voltam és
csalódott. Arra gondoltam, hogy felhívom Tinát, de már elég későre járt, és
különben is, Tamara meztelen testének látványa örvénylett az agyamban. Ekkor
bevettem magam egy bárba, és alaposan feltankoltam. Aminek következtében másnap
reggel kiadós fejfájással ébredtem.
A Miss Greenglass-szel folytatott beszélgetésem egy halvány elgondolás eredménye
volt. Abban reménykedtem, hogy érvényes szexuális együttlétnek tudom
elfogadtatni a Tamarával töltött, nem éppen kielégítő estét. Végső soron
mindketten meztelenek voltunk. Viszont fogadásunk előírásai, bármennyire
eufemisztikusak voltak is, mindkettőnk számára azt jelentették, hogy sajnos a
szexuális kapcsolat nem akármilyen, emberek közti érintkezést jelent. Igazából
magamat sem tudtam teljes mértékben meggyőzni arról, hogy az eset megüti a
kívánt mértéket, így aztán, amikor Miss Greenglass - a körülményeket meg sem
hallgatva - a saját lelkiismeretemre bízta a dolgot, tudtam, hogy minden
reményem elveszett. Emiatt a nap folyamán felhívtam Tinát. Davidnek igaza volt.
Tényleg nem került különösebb erőfeszítésembe.
- Hé, szia! - köszöntött vidáman, miután bemutatkoztam.
- Reméltem, hogy felhívsz. Dave mesélte, hogy le akarsz feküdni velem!
- Hát, izé… Szóval megfordult a fejemben...
- Remek! Gyere át most! Dave nincs itthon.
- Izé… Remek! - mondtam. Nem mondhatnám őszintén, hogy Tamara emléke teljesen
kiment a fejemből a kellemes órák során, amelyeket Tina társaságban, és Dávid
ágyában töltöttem. De Tina hajlékony, sportos és roppant ügyes teste sokat tett
azért, hogy - legalábbis az idő nagy részében - megfeledkezzem Tamaráról. A lány
szöszi hajáról kiderült, hogy a színe nem eredeti, de ez cseppet sem
csökkentette a vonzerejét.
Alacsonyabb és vékonyabb volt Tamaránál, de úgy tekergett, mint a dugóhúzó, és
esze ágában sem volt heccelődni. Szexi volt és találékony, továbbá gyakorlatilag
fáradhatatlan. Amikor alattam volt, úgy mozgott, mintha az ágy trambulin lenne,
amikor pedig fölöttem, úgy ficánkolt, hogy szinte elmosódva láttam ugrándozó,
tekergő testét. Az első orgazmusomat követően - ő a harmadikon is túl volt -
ismét életre keltett hihetetlenül ügyes nyelvével és ajkával. Aztán - a maga nem
túl finom modorában - megkért, hogy ismételjük meg a mutatványt.
Mivel mindig is kész vagyok bármire, hogy egy hölgy kedvére tegyek,
teljesítettem a kérést. Teljes mélységéig belehatoltam. Az egyik kezem a
csiklójával játszott, a másik reszkető, kemény bimbójú mellét markolta. Tina
ezalatt térden állva nyögdécselt, nyüszített, vonaglott, és könyörgött, hogy még
erősebben csináljam. Ez volt az a pillanat, amikor Dávid betoppant. Abbahagytam
a mozgást, ami csalódott hörgést csalt ki Tinából; Dávid csak vigyorgott.
- Szevasztok! Látom, haver, nem hagyod berozsdásodni a gépezetet! Tegnap Tamara,
most Tina. Csak így tovább! Nem igazán szeretem a dicséretet, ha nem szolgáltam
rá, de úgy véltem, aligha ez a megfelelő időpont arra, hogy kiábrándítsam.
- Izé, Dave? Mi lenne, ha egy kicsit magunkra hagynál most? Csak egy pár perc…
De Davidnek más ötlete támadt.
- Hé, ne is törődj velem, cimbora! - mondta, majd, mintegy mellékes mozdulattal
lerántotta a nadrágja cipzárját. Letolta magáról a farmert - alsónadrágot nem
viselt -, és az ágyra ült. Úgy állította be magát, hogy Tina elérje a szájával.
Ezt a lány azonnal meg is tette. Ezzel egy időben megcsóválta a fenekét, mintegy
jelezve nekem, hogy folytassam, amit abbahagytam. A jelzés nyomán - bár némileg
zavarodottan - engedelmeskedtem. Négy kielégüléssel később - egy nekem, egy
Davidnek és kettő Tinának - az érzéki együttlétet követő ernyedt percek
békességében elmeséltem az előző esti, Tamarával kapcsolatos kalandom igaz
történetét. Amikor befejeztem, Dávid felnevetett.
- Igazán mókás - mondtam keserűen.
- De az ám, haver! - kacagott Dave.
- Csak te nem tudod, miért! Hallgass ide! Az a tyúk nem leszbi, de mindig ilyen
hülyeségekkel szórakoztatja magát. Letámad valakit, aztán hülyét csinál belőle.
Mi úgy hívjuk: Trükkös Tamara. Ha egy kicsit sertepertélsz körülötte,
előbb-utóbb megkaphatod.
- Ezt nem hiszem el! - meredtem rá bambán.
- Az életemre esküszöm! - mosolygott Dave. - Hé, ne aggódj már! Ha tetszik
neked, fogadok, hogy a tiéd lesz! De Tina után Tamara természetesen szóba sem
jöhetett az átkozott fogadás végéig. Valószínűleg bővebben is kifejtettem volna
a dologról alkotott véleményemet, ha abban a pillanatban Tina nem gurul oda
hozzám, és nem kezdi csókolgatni ismét a testemet. Amikor hazaértem, felhívtam
Tamarát, de csak azért, hogy kitomboljam magam.
- Ó, Steven, kedvesem! - duruzsolt a telefonba.
- Úgy örülök, hogy hallok felőled! Miért rohantál el olyan gyorsan tegnap? Mondd
csak, ugye nem gondoltad komolyan, hogy leszbi vagyok? Ez csak egy módszer,
amellyel próbára teszem a férfiak jellemét, érted? És te remekül megfeleltél a
vizsgán, Steven. Mi lenne, ha átjönnél hozzám éjszakára, és méltó módon
megünnepelnénk az alkalmat? Vettem egy mély lélegzetet. Amit akkor mondtam… De
ne törődjünk azzal, amit mondtam. Néhány dolgot még egy ilyen könyvben sem lehet
kinyomtatni.