26 éjszaka - Erotikus kalandok

21.

Csajozási és pasizási tanácsok

- Ez meglehetősen… Különleges kérdés - mondtam Miss Greenglassnek. Az íróasztalom mögött ültem, kávét ittam, és megpróbáltam nem figyelni a fejemben érzett lüktetésre.
- De attól tartok, feltétlenül meg kell vitatnunk. Abból a célból, hogy tisztázzuk a felvetést.
- Megköszörültem a torkomat.
- Miss Greenglass, az ön véleménye szerint pontosan miből áll egy szexuális együttlét? - Ez nem csupán különleges kérdés, hanem - mivel ön tette fel - eléggé különös is, Mr. Walling - válaszolta a lehető legenyhébb csodálkozással az arcán.
- Ha maga nem tud válaszolni erre a kérdésre, alig hinném, hogy van valaki a világon, aki képes rá. Felsóhajtottam.
- A könnyelműség nem áll jól önnek, Miss Greenglass! - morogtam rosszkedvűen, bár a kijelentésem duplán is félrevezető volt. Először is, alig tudnám elképzelni, hogy Miss Greenglass könnyelműsködik, másodsorban egyáltalán nem tudtam elképzelni, hogy létezik olyasmi, ami ne állt volna jól neki.
- Természetesen a fogadásunk feltételeiről beszélek - folytattam.
- Ha már idáig eljutottam, eszem ágában sincs veszélybe sodorni a sikeremet néhány technikai kérdés miatt, amelyeket ön oly ügyesen ás elő, ha a szükség úgy hozza. A szóban forgó kérdés kapcsán olyan - mondjuk így - körülményék álltak elő, amelyek alapján talán a legutóbbi esetemet a feltételek kölcsönösen kielégítő és érvényes teljesítésének kellene elfogadnunk.
- Nagyra értékelem az akkurátusságra való törekvését, Mr. Walling - bólogatott a hölgy.
- De úgy vélem, ön legalább olyan világos fogalmakkal rendelkezik, mint én, hogy tulajdonképpen hogyan határozhatunk meg egy ilyen természetű együttlétet. Bár a fogadásunk szabályait bizonyos esetekben eltérően értelmezzük, bízom abban, hogy ön ennek a kérdésnek a kezelésében sem lesz kevésbé becsületes. Biztosra veszem, hagyatkozhatom az ítélőképességére.
- A pokolba is! - mondtam komoran.
- Pontosan ettől tartottam! A zavarodottság, amit éreztem - nem beszélve a kiadós fejfájásról - egy balul sikerült randevúnak volt köszönhető. Egy Tamara Twindle nevű, feltehetőleg szép jövő előtt álló festőnő volt az okozója. A kedves olvasó valószínűleg nem hallott még róla, hacsak nem rajongója a kortárs művészetet bemutató, elvont újságoknak, és nem látogatja azokat az inkább a divatra, mint a minőségre specializálódott galériákat. Tulajdonképpen én magam is az egyik ilyen tárlaton ismertem meg a hölgyet. Egy Dávid Fenster nevű művész ismerősöm meghívására mentem oda, egészen pontosan Dávid kiállításának megnyitójára. Nem a barátom iránt érzett hűségem okán jelentem meg, nem is az esztétikai érdeklődés vágyától hajtva. Arról volt szó, hogy az ismerősöm a közelmúltban felszedett egy Tina nevű, bájos szőkeséget. Természetesen volt némi etikai komplikáció a dologban, mivel mégiscsak egy barátom nőjéről volt szó, de a szokásos jellembeli erősségre támaszkodva szembenéztem a nehézségekkel.
- Azért jöttem, hogy elcsábítsam a barátnődet - közöltem Dave-vel, amikor kezet fogtunk.
- Tinát? - kérdezte.
- Váljék egészségedre! Hát, ennyit az etikai komplikációkról. De amikor bemutattak Miss Tamara Twindle-nek, villámgyorsan más irányt vettek a gondolataim. Magas, kecses hölgy volt, a húszas évei közepén járt. Szénfekete hajával, gyakorlatilag szoborszerű alakjával nyálcsordító látványt nyújtott a vékony, mélyen kivágott ruhában. Teljes gázzal ráindultam. Minden vonzerőmet bevetettem a cél érdekében, és hamarosan egy sarokban találtam magam vele, egy igen ígéretes beszélgetésbe merülve.
- Nagyon izgalmasnak vélem a munkáját - mondtam annyi őszinteséggel és lelkesedéssel, amennyit csak ki tudtam erőltetni magamból.
- Szeretném megnézni. Talán néha beugorhatnék a stúdiójába. Történetesen ismerek néhány prominens műkereskedőt. Ezt azért tettem hozzá, mert arra számítottam, ha a fent említett vonzerőm nem győzi meg, akkor talán a karrierbeli előmenetel lehetősége leveszi a lábáról. Akármelyik vált is be, a dolog működött.
- Szeretném, ha feljönne, Steve - mondta, és csábító mosolyt vetett rám.
- Amikor csak akar.
- Aztán alaposan meglepett, mert lépett egyet hátra és tetőtől talpig végigmért. És még jobban meglepett:
- Tulajdonképpen - mormolta elgondolkodva azon gondolkodom, hogy szeretném lefesteni magát, Steven. Mi lenne, ha modellt állna nekem? Egy pillanatig bambán meredtem rá. Bár gyakran hízelegtem magamnak azzal, hogy az arcom és az alakom elég messze van a csúnyától, aligha vélhetem magam napjaink Adoniszának. Az ajánlat szemlátomást bizonyos csábítást takart, ami kimondottan jólesett, de azért eljátszottam az ártatlant.
- Nem gondoltam volna, hogy modell alapján dolgozik - mondtam -, az alapján, ahogy leírta...
- Ó, rendszerint nem is! - vágott közbe.
- De néhanapján szeretek emberi alakokat használni kiindulópontnak. És magában van egyfajta erőteljes érettség, amelyet - biztosra veszem - képes lennék határozott formában kifejezésre juttatni a vásznon.
- Értem - bólintottam.
- Akkor bizonyára azt szeretné, ha meztelenül pózolnék önnek, nemde?
- Természetesen - vágta rá Tamara.
- Természetesen… - ismételtem. Nem igazán tudtam elképzelni magam, amint modellt állok, de gyanítottam, ha én egyszer nekivetkőzök, nem sok festék kerül a vászonra.
- Érdekes dolognak ígérkezik - mondtam.
- Mi lenne, ha most rögtön belevágnánk?
- Remek ötlet! Tamara egy tetőtéri lakásban rendezte be a stúdióját, nem messze a galériától. Percek alatt odaértünk, és egyszeriben azon kaptam magam, hogy tudálékos képpel vizsgálgatom a képeit, és helyeslően bólogatok, mialatt felerősített egy tiszta vásznat a festőállványra.
- Oké, ez kész - mondta végül, és rám mosolygott.
- Tudod, mit? Vedd le a ruháidat, én meg felkapom magamra a festőcuccomat. Aztán nekiugrunk! Mivel bizonyosra vettem, hogy tudom, mi következik, meglehetős fürgeséggel teljesítettem a kérését. Tamara egy alkóvhoz lépett, ahol néhány gönc lógott egy fogason. Laza könnyedséggel lecsúsztatta a királykék, szatén kisestélyi pántjait a válláról, és hagyta a ruhát a földre hullani. Alatta a ruha színével megegyező, de vékonyabb anyagból készült melltartót és bugyit viselt. Tényleg remek teste volt. Mohón szemléltem, ahogy felakasztja a ruháját, és levesz a fogasról egy régi, festékfoltos kezeslábast. Meztelenül ácsorogtam, és a testét fürkésztem. A magasan álló, büszke mellek, a remek ívben hajló derék és csípő, valamint a szoborszerű lábak láttán a hímtagom egyre merevebb és keményebb lett. Tamara, kezében a kezeslábassal, véletlenül felém pillantott. A szeme tágra nyílt.
- Ó, istenkém! - sikoltott egy aprót.
- Ó, Steven! Illedelmesen hallgattam.
- Ó, kedvesem - hördült fel Tamara, és a kezeslábas kiesett a kezéből. Magabiztosan várakoztam, hogy a vágyódó megadástól vezérelve odafusson hozzám, és rám vesse magát.
- Ó, Steven, drágám, tudsz arról, hogy leszbi vagyok, ugye? Azt hiszem, nagyon bamba képet vághattam.
- Mi? - szakadt ki belőlem a briliáns felelet.
- Leszbi vagyok! - ismételte.
- Leszbikus vagyok, Steven!
-Bocsánatkérően széttárta a kezét, én meg csak néztem.
- Azt hittem, tudsz róla. Úgy értem, nem titok, vagy ilyesmi. Sajnálom, ha te… ó, kedvesem! De megérted, ugye? Képtelen voltam elhinni.
- Úgy érted, tényleg csak modellnek akartál?
- Igen - bólintott Tamara -, és még most is szeretném. Sőt, jobban, mint eddig! Az a… az a dolog, ami neked van, igazán klasszikus darab. Tényleg szeretnék csinálni vele valamit! Persze csak művészi értelemben, érted, ugye? Megértettem, persze megértettem, de nem voltam elragadtatva tőle. Beszéd közben Tamara odalépett az állványhoz, felkapott egy szénceruzát és gyors vonásokkal nekilátott a vázlatnak. Hanem az a bizonyos klasszikus dolog, amire az imént hivatkozott, bizony kezdett összemenni.
A lány elfelejtkezett a kezeslábasról, és bár hiányos öltözetében ínycsiklandóbb volt, mint valaha, a helyzet már egész másképp festett. Bár szemlátomást rajongott fizikai adottságaimért, nem tartozom azon tudatlan férfiak közé, akik azt hiszik, hogy egy leszbikus nőnek csupán egy jókora hímtagra van szüksége ahhoz, hogy megszeressen minket. Ha Tamara leszbi, hát leszbi, ezzel nem sokat tudtam kezdeni. A lány lázas tempóban dolgozott.
- Jaj, Steven, összemegy! - kiáltotta csalódottan.
- Jaj, ne! Nem tudod mereven tartani? Csak pár percig? Kérlek!
- Hát, Tamara, én szeretném rákényszeríteni, de attól tartok, ez nem...
- Várj! - könyörgött.
- Csak hadd ragadjam meg a lényegét, akkor már képes leszek...
- Hanem a „klasszikusom” nem várt. Tamara csalódottan felmordult.
- Várj csak! - mondta ismét.
- Ez talán segít!
- Ledobta magáról a melltartóját. Segített. Sokat segített. A melle kissé fehérebb volt a teste többi részénél. A kerek, érzéki formák, és a hosszú mellbimbók láttán falloszom ismét növekedni kezdett. Tamara azonnal folytatta a vázlat készítését. A teste mozgásától a mellei is lendületbe jöttek. Jobbra-balra ingáztak, fel-le ugráltak, és ez sokat segített, hogy a kívánt állapotban maradjak. De a tudat, hogy nem játszadozhatom velük, hatni kezdett, és végül...
- Csak még egy perc! - kérte Tamara.
- Ó, a fenébe is. Na, jó! Most figyelj!
- Letette a szénceruzát, és ledobta magáról a bugyit is. A mellei egymáshoz ütődtek, ahogy lehajolt. És amikor letűrte a bugyiját a csípőjén, majd hosszú, formás lábán, fokról fokra feltárult előttem dús szeméremszőrzete. Kilépett belőle, és meztelenül szembefordult velem. Aztán, hogy továbbra is fenntartsa a manőver szemmel látható sikerét, teljesen megfordult előttem, hogy egészében megcsodálhassam káprázatos testét. Aztán gyorsan felkapta a szénceruzát és ismét munkához látott. Ezúttal makacs hímtagom úgy maradt, egészen addig, amíg be nem fejezte. Sőt, még azt követően is mereven ágaskodott, mivel élénk képzeletem - szándékaim ellenére - izgalmas képeket varázsolt elém. Ezek mindegyikén magamat és Tamarát láttam különböző helyzetekben, különféle tevékenységek folytatása közben.
- Oké! - mondta végül.
- Most már megvannak az alapok. A vázlat alapján meg tudom festeni a képet. Természetesen szeretném, ha időről időre felugranál, és pózolnál kicsit, mert úgy...
- Nem hiszem, hogy kibírnám! - vágtam közbe.
- A rohadt életbe, Tamara, vegyél fel valamit, vagy mit tudom én! Hacsak nem akarsz… - Én nem csinálom fiúkkal, kedvesem! - ingatta a fejét Tamara.
- Hm. Most meg nem akar lelankadni, mi?
- Felém indult, hogy közelebbről is szemügyre vegye. Továbbra is meztelen volt.
- Ez hogyan lehetséges?
- Úgy, hogy megőrülök a testedért - hördültem rá.
- Öltözz már fel, az isten szerelmére! De nem öltözött. Sőt, megállt előttem, és provokatívan nyújtózkodott egyet.
- Tetszik, mi? - dorombolt.
- Nos, tényleg sajnálom, Steven! Eszem ágában sincs ugratni téged!
- Akkor mégis mit képzelsz, mit csinálsz éppen? - méltatlankodtam.
- Mi a fene folyik itt? Közelebb lépett, de amikor ösztönösen felé nyúltam, azonnal hátratáncolt.
- Nem, nem - ingatta a fejét incselkedve.
- Semmi érintés, Steven! - Pontosan kartávolságon kívül állt meg, és pózolni kezdett előttem. A kezét csípőre tette, széles terpeszbe állt, kidüllesztette a mellét, és finoman ingatta megfeszített testét.
- Nézni viszont annyit nézhetsz, amennyit csak akarsz! - mondta.
- És, ha akarsz… tudod… segíthetsz magadon! Bambán meredtem rá.
- Te szórakozol velem! - morogtam. Tamara vállat vont, amitől a melle felugrott, a farkam pedig megrándult.
- Én csak nem szeretném, ha szenvednél, kedvesem! - mondta, és szemléletes módon végigfuttatta a kezét a testén.
- A fene vigye el, igenis szenvedek! - vágtam oda dühösen.
- De már nem vagyok kölyök, Tamara, és eszemben sincs… Ó, egek ura! Letérdelt előttem, és derékból hátrahajolva a kezeire támaszkodott. A mellei felmeredtek, a lábát szélesre tárta. Olyan volt, mintha invitált volna, hogy tegyek valamit, de biztosan éreztem, ha megpróbálkozom valamivel, jókora rúgást kapok. Ez a lány lehet, hogy a nőket szerette, de szemlátomást pokolian jól szórakozott azon, ha egy férfit heccelhetett. Váratlanul teljes hosszában a padlóra feküdt. Csavargatni kezdte a testét, és finoman cirógatta magát, miközben egyik oldaláról a másikra gördült, és csábítón tárogatta a lábát. Annyit tudtam csinálni, hogy maradtam, ahol voltam. Be kell vallanom, megkísértett a gondolat, hogy megtegyem, amit javasolt. De néha még nekem is vannak korlátaim.
- Fejezd be, Tamara! - förmedtem rá.
- Remek a tested, de nem akarom kiverni magamnak, miközben nézlek. Most, hacsak egy kicsit is szeretnél, segítő kezet adnál...
- Kezet?
- Abbahagyta a tekergőzést, és úgy láttam, elgondolkodott. Abban a pillanatban egy kézzel is beértem volna, na persze az övével. Nem kimondottan ezt akartam, de a semminél még mindig jobb lett volna.
- Nem - mondta végül.
-Nem tudom megtenni, Steven. Megérted, kedvesem, ugye?
- A pokolba veled! - hördültem fel. Bár nem ment egyszerűen, elfordultam tőle és nekiláttam az öltözködésnek. Begyömöszöltem magam a nadrágomba, és nem csekély nehézségek árán felrángattam a cipzáramat. Mire befejeztem az öltözködést, a vágyam is csillapodott annyit, hogy ne legyen túl szembeszökő. Amikor az ajtó felé lódultam, Tamara utánam kiáltott, de nem álltam meg. Dühös voltam és csalódott. Arra gondoltam, hogy felhívom Tinát, de már elég későre járt, és különben is, Tamara meztelen testének látványa örvénylett az agyamban. Ekkor bevettem magam egy bárba, és alaposan feltankoltam. Aminek következtében másnap reggel kiadós fejfájással ébredtem.
A Miss Greenglass-szel folytatott beszélgetésem egy halvány elgondolás eredménye volt. Abban reménykedtem, hogy érvényes szexuális együttlétnek tudom elfogadtatni a Tamarával töltött, nem éppen kielégítő estét. Végső soron mindketten meztelenek voltunk. Viszont fogadásunk előírásai, bármennyire eufemisztikusak voltak is, mindkettőnk számára azt jelentették, hogy sajnos a szexuális kapcsolat nem akármilyen, emberek közti érintkezést jelent. Igazából magamat sem tudtam teljes mértékben meggyőzni arról, hogy az eset megüti a kívánt mértéket, így aztán, amikor Miss Greenglass - a körülményeket meg sem hallgatva - a saját lelkiismeretemre bízta a dolgot, tudtam, hogy minden reményem elveszett. Emiatt a nap folyamán felhívtam Tinát. Davidnek igaza volt. Tényleg nem került különösebb erőfeszítésembe.
- Hé, szia! - köszöntött vidáman, miután bemutatkoztam.
- Reméltem, hogy felhívsz. Dave mesélte, hogy le akarsz feküdni velem!
- Hát, izé… Szóval megfordult a fejemben...
- Remek! Gyere át most! Dave nincs itthon.
- Izé… Remek! - mondtam. Nem mondhatnám őszintén, hogy Tamara emléke teljesen kiment a fejemből a kellemes órák során, amelyeket Tina társaságban, és Dávid ágyában töltöttem. De Tina hajlékony, sportos és roppant ügyes teste sokat tett azért, hogy - legalábbis az idő nagy részében - megfeledkezzem Tamaráról. A lány szöszi hajáról kiderült, hogy a színe nem eredeti, de ez cseppet sem csökkentette a vonzerejét.
Alacsonyabb és vékonyabb volt Tamaránál, de úgy tekergett, mint a dugóhúzó, és esze ágában sem volt heccelődni. Szexi volt és találékony, továbbá gyakorlatilag fáradhatatlan. Amikor alattam volt, úgy mozgott, mintha az ágy trambulin lenne, amikor pedig fölöttem, úgy ficánkolt, hogy szinte elmosódva láttam ugrándozó, tekergő testét. Az első orgazmusomat követően - ő a harmadikon is túl volt - ismét életre keltett hihetetlenül ügyes nyelvével és ajkával. Aztán - a maga nem túl finom modorában - megkért, hogy ismételjük meg a mutatványt.
Mivel mindig is kész vagyok bármire, hogy egy hölgy kedvére tegyek, teljesítettem a kérést. Teljes mélységéig belehatoltam. Az egyik kezem a csiklójával játszott, a másik reszkető, kemény bimbójú mellét markolta. Tina ezalatt térden állva nyögdécselt, nyüszített, vonaglott, és könyörgött, hogy még erősebben csináljam. Ez volt az a pillanat, amikor Dávid betoppant. Abbahagytam a mozgást, ami csalódott hörgést csalt ki Tinából; Dávid csak vigyorgott.
- Szevasztok! Látom, haver, nem hagyod berozsdásodni a gépezetet! Tegnap Tamara, most Tina. Csak így tovább! Nem igazán szeretem a dicséretet, ha nem szolgáltam rá, de úgy véltem, aligha ez a megfelelő időpont arra, hogy kiábrándítsam.
- Izé, Dave? Mi lenne, ha egy kicsit magunkra hagynál most? Csak egy pár perc… De Davidnek más ötlete támadt.
- Hé, ne is törődj velem, cimbora! - mondta, majd, mintegy mellékes mozdulattal lerántotta a nadrágja cipzárját. Letolta magáról a farmert - alsónadrágot nem viselt -, és az ágyra ült. Úgy állította be magát, hogy Tina elérje a szájával. Ezt a lány azonnal meg is tette. Ezzel egy időben megcsóválta a fenekét, mintegy jelezve nekem, hogy folytassam, amit abbahagytam. A jelzés nyomán - bár némileg zavarodottan - engedelmeskedtem. Négy kielégüléssel később - egy nekem, egy Davidnek és kettő Tinának - az érzéki együttlétet követő ernyedt percek békességében elmeséltem az előző esti, Tamarával kapcsolatos kalandom igaz történetét. Amikor befejeztem, Dávid felnevetett.
- Igazán mókás - mondtam keserűen.
- De az ám, haver! - kacagott Dave.
- Csak te nem tudod, miért! Hallgass ide! Az a tyúk nem leszbi, de mindig ilyen hülyeségekkel szórakoztatja magát. Letámad valakit, aztán hülyét csinál belőle. Mi úgy hívjuk: Trükkös Tamara. Ha egy kicsit sertepertélsz körülötte, előbb-utóbb megkaphatod.
- Ezt nem hiszem el! - meredtem rá bambán.
- Az életemre esküszöm! - mosolygott Dave. - Hé, ne aggódj már! Ha tetszik neked, fogadok, hogy a tiéd lesz! De Tina után Tamara természetesen szóba sem jöhetett az átkozott fogadás végéig. Valószínűleg bővebben is kifejtettem volna a dologról alkotott véleményemet, ha abban a pillanatban Tina nem gurul oda hozzám, és nem kezdi csókolgatni ismét a testemet. Amikor hazaértem, felhívtam Tamarát, de csak azért, hogy kitomboljam magam.
- Ó, Steven, kedvesem! - duruzsolt a telefonba.
- Úgy örülök, hogy hallok felőled! Miért rohantál el olyan gyorsan tegnap? Mondd csak, ugye nem gondoltad komolyan, hogy leszbi vagyok? Ez csak egy módszer, amellyel próbára teszem a férfiak jellemét, érted? És te remekül megfeleltél a vizsgán, Steven. Mi lenne, ha átjönnél hozzám éjszakára, és méltó módon megünnepelnénk az alkalmat? Vettem egy mély lélegzetet. Amit akkor mondtam… De ne törődjünk azzal, amit mondtam. Néhány dolgot még egy ilyen könyvben sem lehet kinyomtatni.

fel